E dicső, gazdag történelmű úri népségtől lakott ország tegnap (1902 jan.30.) szerencsésen elérte a legbalkánibb nívót. Az a gyalázatosságában is mulattató komédia, mely az ország keserves parlamentjében tegnap lefolyt, bele fog kerülni a történelembe…Ilyen megríkató baromság megérésére nem voltunk berendezkedve, pedig elkészültünk már minden megérhetőre.
Az immár legbalkánibb parlamentnek ez a botránya irtózatos, kegyetlen világosságot adott, ami szemeinknek. Olyan titkot világított meg, amit, jaj de jó lett volna sohasem tudni. Megtudtuk, hogy a magyar parlamenti gyermekek mind egyformák: esküdjenek bár a kétfejű sas karmára, a Széll Kálmán harmatozó pattanásaira, Kossuth Lajos Kalapjára, a pápa csalhatatlan őszentsége papucsára, bármire. Obskurus agyuk velejének vastag burkát csak egy kicsit kell megkarcolni, ott zsibonganak  előttünk a maguk siralmasan hasonlatos voltukban…
    Kiállott, egy ifjú együgyű, ki hiányos intelligenciájával más, kultúrországban evőkészlet tisztító sem lehetne. Meg X. úr, meg Y. úr, meg a többi jól ismert idióta. Néznek bennünket a kúltúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis ittfelejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűek vagyunk, s ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk. Látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk: a nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Menjünk vissza Ázsiába című cikk részlet.
   Korrupt országokban a panamákon szokás leginkább felháborodni. Imádott hazánk pedig igen-igen korrupt ország. Ebből kifolyólag természetes, hogy itt minden ember fölháborodik, ha a másik ember panamázik… A magyar társadalomban, mint minden fenékig romlott társadalomban privátim, kis körökben, bizalmas tereferék közt vidáman és szemérmetlenül szoktuk tárgyalni mindezt. Vezető státuszférfiakról, előkelő politikusokról, társadalmi vezéremberekről, kedves, hízelgő elismeréssel szoktuk megállapítani, hogy nagy gazemberek.
Aljasabbnak látszunk Szerbiánál. Szerbiában lemészárolták a királyi családot. Nálunk a nemzetet gyilkolják meg. Pár százezer ember kisajátítva tartja az országot. A nép milliói jogtalan rabszolgák. Az ország koldus és leigázott. A parlament urai pedig liferáljak (szállítják), a népet, a nép jogait, a hazát.(Akkor a Habsburg, ma az Európa Birodalomba) Ilyen nemzetveszejtő ocsmányságot nem mutat föl a világhistória. Orgiája ez az összegyülemlett bűnöknek. Beteljesülése a kérlelhetetlen fátumnak. Fölfakadt seb vagyunk Európa testén. Lesz- e balzsam erre a sebre, vagy egyszerűen ki fogják égetni?… Rettenetes, rettenetes történet ez. Panama és anarchia Nagyváradi Napló: 1903. júli.18. És Károlyi, meg Kun Béla okozta Trianont ugye?!
   Talán minden országban s minden korszakban több volt a nyíltság, kevesebb a hazugság. Jönnie kellett a magyar koalíciónak, hogy a históriában minden hazugságra rálicitáljon, hogy bebizonyítsa: nincs határa az emberi ostobaságnak. Még az ellenkezőjében se lehet bízni, ha a koalíció ígér valamit.
    Hiába, Magyarországon a polgárságot is úgy kell kinevezni, mint ezer fundamen¬umtalan kulturális intézményt: nincs polgárságunk. Ez az ország penészes, feudális, tarthatatlan romlottságát talán legjobban polgárságának szörnyű, silány gyávasága mutatja. Egy zagyva, kevés polgárság, amelynek élelmesei sietnek felkapaszkodni az uralkodó osztály pódiumára. Mely a polgári címet szégyelli.
Büszke polgársága csak olyan társadalmaknak van, hol a polgárság forradalmat csinált, s véres kézzel dobálta ki kastélyaik ablakán elnyomóit. A magyar polgárság csinált talpnyalást, üzletet, kalábriászt, (=hazárdjáték) de forradalmat soha, s ezért nincs!